2009. január 2., péntek

Az Újbuda TC ifi csapatának féléves értékelése

Augusztusban vettem át a Újbuda TC (Goli) ifjúsági csapatának szakmai irányítását. A tavalyi szezont az NBI-es ifjúsági bajnokságában töltötte az egyesület, a kiesést követően azonban a csapat nagy része nem ebben az egyesületben folytatta pályafutását. Volt, aki abbahagyta, volt aki eligazolt, volt aki nem itt képzelte el a jövőjét. Azt határozottan állítom, hogy a tavalyi csapatból „elmenők” közül csak egy játékosért kár (Gódor Viktória), a többiek elmenetelével nem gördült akadály a minőségi szakmai munka elé.

A „megmaradt” 5-6 játékos mellé kellett játékosokat igazolni, hogy teljes ifjúsági csapattal vághassunk neki a 2008-2009-es küzdelmeknek. Ez még természetesen a június-július feladatai között volt, ezt követően augusztusban kezdtük el a munkát egy kb. 14 fős kerettel. Az évnek kétféle célkitűzésnek indultunk neki. „Rövid távú” célkitűzés volt, hogy ezzel a csapattal az NBI/B ifjúsági bajnokságában az első öt hely valamelyikén végezzünk. „Hosszabb távú” célkitűzésként pedig azt fogalmaztam meg, hogy egy olyan csapat alapjait tegyük le ebben az évben (ezt a szezont felhasználva), amely jövőre képes felvenni a versenyt az esetleges NBI-es csapatokkal.

A fent leírtakból kitűnhet, hogy ha a jelenlegi tabellán elfoglalt állást alá lehetett volna írnom augusztusban, akkor szó nélkül megtettem volna, ez így is van. Hiszen jelenleg 2. a csapat a tabellán, két szoros vereség mellett 10 győzelem a mérleg a bajnokságban, ifi kupában pedig 100%-os a csapat. Ezen kívül pedig az Újbuda TC ifjúsági csapata kapta átlagban a legkevesebb gólt az egész bajnokságban.

A jelenlegi állásunk nem mondható rossznak, ugyanakkor végigküzdve az őszi idényt, hiányérzet alakult ki bennem. Tény, hogy a felkészülési tornák, kupák jól sikerültek, magabiztosságot és önbizalmat adva ezzel a társaságnak. Viszont év közben sokszor előjöttek azok a hibák, gondok, amelyek egy frissen alakult csapatnál előjöhetnek. A csapatjáték hiányát nem csak a szurkolók, szülők hiányolták, hanem természetesen én is. Ennek ellenére tisztában vagyok azzal, hogy ez nem alakul ki egyik pillanatról a másikra. Azon dolgozunk, hogy ne az egyéni villanások döntsék egy-egy mérkőzés kimenetelét, hanem a CSAPAT érje el a sikert, a csapatjáték domináljon. Ehhez idő kell, és nem mellesleg az sem árt, ha a játékosokban tudatosul az, hogy ez bizony csapatjáték, és nem rosszabb az, ha valaki gólpasszt ad, minthogy gólt lő. Amíg a játékosok nem fogadják el ezt a tényt, addig nehéz lesz csapatjátékban előrébb lépnünk. Egyelőre emiatt a „tévhit” miatt tűnhet néha öncélúnak vagy ad hoc jellegűnek a játékunk.

Viszonylag szűkes ifi keretünket nem kerülték el a különböző sérülések, betegségek sem, valamint szinte minden játékosnál megfigyelhető volt az őszi szezonon belül nagyobb formaingadozás is. A sérülések és formán kívüli játékosok „elkerülése” végett, valamint az egészséges versenyhelyzet kialakítása miatt is szeretnék új játékosokat igazolni az egyesületbe. Kellenek az új ingerek a csapatnak és a létszám emelése is aktuálissá vált. Próbálok minőségi kézilabdázókat ide hozni, hiszen középszerű játékosokkal nem tudunk előrébb lépni. Ha nem sikerül jelentős játéktudással felvértezett játékost igazolni, akkor inkább senkit sem igazol a csapat, mivel az egy helyben toporgást jelentene.

A nehéz tavasz előtt van még egy fontos „téli” teendő is rögtön az év elején, hiszen a Győrt látjuk vendégül az OIK keretein belül. A papírforma nem a mi győzelmünket jövendöli, azonban meg szeretnénk mutatni, hogy valamelyest mi is konyítunk ehhez a sportághoz. Ezen kívül egy erőfelmérő is ez a mérkőzés, hiszen Magyarország legjobb csapata ellen mérhetjük össze tudásunkat.

A Győri mérkőzés után felkészülünk a tavaszi fordulókra. Biztos vagyok benne, hogy nehezebb lesz a tavaszi idény, mit az őszi volt. Dobogós csapat vagyunk, amelyikre jobban odafigyelnek az ellenfelek; sokszor utazunk idegenbe, ráadásul messzire, ahol a hazai csapaton kívül az érdekesen vett játékszabályok is megnehezítik dolgunkat. Remélhetőleg a csapat hozzáállása jobb lesz, ami az edzések látogatását illeti, mert sokan úgy gondolják még mindig, hogy elég csak „meccsen megjelenni” és ott küzdeni. Ezen biztosan változtatni fogok, nagyobb hangsúlyt kap az edzésen elvégzett munka. Nem elég, ha valaki ügyes és jó játékos; a tehetség önmagában nem lesz elég a pályára kerüléshez.

Ha a sérülések elkerülnek minket, és a felkészülésünk a csapatjáték kialakítása szempontjából jól sikerül, a küzdőszellem, motiváltság megmarad, akkor bátran nézhetünk a tavasz elé, mert nincs mitől tartanunk. Ezen fogunk dolgozni az elkövetkező hónapokban. Ehhez türelmet, kitartást és sok-sok szurkolást kérek a csapat nevében. Hajrá, Goli! Hajrá, Újbuda!

Nincsenek megjegyzések: