2009. március 23., hétfő

Messze földön is győztünk

Nem volt egyszerű a szombati, egész napos kirándulásunk, de szerencsére megérte. Gyulán vendégszerepeltünk, nehéz, de annál küzdelmesebb mérkőzést nyertünk meg. Elmondtam sokszor a héten, hogy nem az őszi, 20 gólos sikerből kell kiindulni, mert minden más lesz. Minden más lett. A hosszú utazás, az idegen környezet, a betegek hiánya is elegendő lett volna a „szorosabb” eredményhez, de ehhez sajnos még hozzáadódott az amúgy természetesnek mondható – negatív irányú – formaingadozás; magyarul szinte senki sem játszott olyan jól, mint azt tette az elmúlt hétvégén.
Az első percekben felvállalt hatos fal nem működött, viszont ez a védekezési forma egyébként is másodlagosan szerepelt volna repertoárunkból. Megnyitottuk falunkat, egyes majd kettős emberfogással próbáltuk semlegesíteni az ellenfél legveszélyesebb góllövőit. Kezdetben ez sem működött megfelelően, de miután megtalálta mindenki a helyét, fokozatosan eredményesebbé vált a védekezésünk. A „helykeresés” fázisában (is) nagy szükség volt Janurik Kinga bravúrjaira.
Ami a támadójátékot illeti: főleg az első játékrészben, de az egész mérkőzés folyamán aggasztó volt a dekoncentráltság. Kimaradt ziccerek, eladott labdák, lassú, körülményes támadásvezetés, dadogó labda, kapura törési lehetőségek elodázása jellemezte csapatunkat. Ennek ellenére azonban magabiztosnak tűnő győzelmet arattunk, nem magabiztos játékkal, ami megsüvegelendő dolog azért. Következő ellenfelünk Inárcs-Örkény csapata lesz hazai pályán, ahol győzelmi eséllyel lépünk pályára; addigra reményeim szerint felépülnek a betegek, sérültek. Sajnos/szerencsére nem edz velünk a héten Janurik Kinga, aki a juniorválogatottba kapott meghívást, ami nagy szó. Nagy gratuláció neki, biztos vagyok benne, hogy megállja a helyét, és öregbíti egyesületünk hírnevét. Hajrá, Goli! Hajrá, Újbuda!

Nincsenek megjegyzések: