2009. november 22., vasárnap

Békéscsaba-Hunnia KSK

Serdülő mérkőzés (eredmény: 30-27)

Az egyesületnél kialakult helyzet egyértelmű vesztese a serdülő csapatunk. A Békéscsaba elleni mérkőzésen ugyanis próbáltam „tartalékolni” azokat a serdülő korú játékosokat, akiknek fontos szerepet szántam a felnőtt mérkőzésen. Ugyanakkor azok a játékosok, akik most pályára léptek, vagy több lehetőséget kaptak, képesek lettek volna nyerni a hazaiak ellen. Sajnos nem így történt.

Az első játékrész szinte üres lelátók előtt zajlott, de nem csak ezért tűnt lagymatagnak a játékunk. Egyrészt hosszú utazást követően szinte beestünk a mérkőzésre, másrészt ilyen összeállításban még nem játszottunk. Az első játékrészben kerestük magunkat a pályán, nehezen lendültünk bele, ellenfelünk így mindig vezetett előttünk néhány góllal. Főleg impotens szélsőjátékunk volt szembetűnő.

A második félidőre sikerült felébrednünk, mind a védekezésünk, mind a támadójátékunk feljavult, megnövekedett a védett lövéseink száma. Ez azt eredményezte, hogy ellenfelünk öt gólos vezetése után a második félidő 20. percében csupán kettő volt a differencia. Itt azonban megremegett a kezünk, több buta hibát vétettünk, ami megpecsételte sorsunkat. Meg kell tanulnunk, hogy a 60 percből 60 percet kell küzdeni, koncentrálni, nem elég csak időszakosan jól játszani, mert ez csak a szoros vereségekre lesz elég.

Úgy gondolom, hogy a csabai serdülő ellen az ott jelenlévők közül bármilyen összetételű csapat arathatott volna sikert, de tény: „tartalékosan” saját magunk dolgát nehezítettük meg. Nekem is tanulópénz volt a hármas terhelés helyes megítélése, és most máshogy döntenék. Az vesse rám az első követ, aki nem vette volna figyelembe a „felnőtt” serdülő játékosok fizikai teherbíró-képességét, és akkor a lelki tényezőkről még nem is beszéltem.

Ifjúsági mérkőzés (eredmény: 37-29)

Szinte az egész ifjúsági csapatnak volt még egy nagy megmérettetése, ezért a legfontosabb az volt, hogy mindenki pályára lépjen, mindenki játékban legyen, de a rotáció volt a legfőbb szempont. A Békéscsaba ifjúsági csapata az egyik legjobba bajnokságban, legutóbbi fordulóban Győrben csupán egy gólos vereséget szenvedtek a hazaiaktól.

A mérkőzés hangulata és irama más volt, mint a serdülő mérkőzésé. Ellenfelünk belső azon kívül, hogy dinamikus volt, kb. két fejjel fölénk is nőttek. Az első félidőben megilletődöttséget éreztem, ez az időkérés után némileg csökkent. Az első félidőben így is hat gólos előnyre tett szert ellenfelünk.

A második félidei játék sokkal kiegyensúlyozottabb volt, de ez csak ahhoz volt elég, hogy közel egálra hozzuk a játékrészt. Voltak jó momentumok, ugyanakkor az utolsó 5 percben elkövetett hibákat nagyon sajnálom, hiszen volt esélyünk egy ennél jóval szorosabb vereségre is. Úgy gondolom, amit ebben az igen rotált összeállításban elérhettünk, az sikerült. Mindenki pályára lépett, voltak impozáns teljesítmények, ami bizakodásra adhat okot mind az ifjúsági, mind a felnőtt mérkőzések előtt. A következő fordulóban a Ferencváros csapatát fogadjuk, mondanom sem kell, milyen nehéz mérkőzés vár ránk. Debrecen, Békéscsaba és most Ferencváros. Ezek a mérkőzések megmutatják, hogy hogy is állunk a legjobb hazai utánpótláscsapatokkal szemben. Úgy gondolom, eddig nem okoztunk csalódást, bár most a hármas fronton való szereplés kicsit megváltoztatja a célkitűzést és a prioritásokat.

Felnőtt mérkőzés (eredmény:43-14)

Békéscsabai Városi Sportcsarnok, 900 néző
Vezette:Herceg József, Wiedemann Viktor
Mondi-Békéscsabai ENKSE gólszerzők: Bódi 7, Cifra 5, Gávai 2, Kocsis 3, Nikolayenko 14 (2), Szekeres 3, Kelemen 2, Szögi 4, Tóth 3
Hunnia KSK gólszerzők: Bodó 6, Dénes 1, Hajdú 1, Kluq 3 (3), Nagy A. 1, Nagy I. 1, Szabados 1
Hétméteresek:2/2 ill. 3/5
Kiállítások:2 perc, ill. 4 perc

Igen nehéz feladat előtt állt ifjúsági csapatunk, hiszen a felnőtt mérkőzést is le kellett játszania. A mély víz nem kifejezés; egy NBI-es ifi középcsapat játszott a felnőtt mezőny egyik legjobb alakulatával, így a nagy arányú különbség prognosztizálható volt. Már a bemelegítésnél látható volt, hogy a Békéscsaba nagyon komolyan veszi a mérkőzést, és ez a mérkőzésen még inkább kidomborodott.

A mérkőzés a várt mederben folyt; nyögve nyelősen támadtunk, és csak kevésszer tudtunk úgy védekezni, hogy annak haszna legyen. Az első félidővel elégedett lehetek, hiszen a 20-8-a félidei állás nem kifejezetten rossz.

A második félidőben a Csaba egy fokkal magasabb fokozatba kapcsolt, ami azt eredményezte, hogy ezt a játékrészt nagyobb differenciával zárta. Amit fel kell dolgozni, hogy minden egyes hibát szinte góllal büntetett ellenfelünk, és ez a felnőtt szinten így is marad. Rengeteg bejátszással próbálkoztunk, amelyeknek elenyésző része jutott el a címzetthez, és ebből könyörtelenül lerohantak minket. A visszarendeződés az, amin nagyon gyorsan változtatni kell. Nincs idő gondolkodni, merengeni, itt futni kell. Futáshoz pedig nem kell technikai tudás, csak szív. Ha ezen a téren tudunk fejlődni, előrébb lépni, akkor közelebb tudunk lépni ellenfeleinkhez.

Ezen kívül azonban minden elismerésem a lányoké. A végeredménytől függetlenül úgy gondolom, küzdöttek, hajtottak, a tisztes helytálláshoz gratulálok minden egyes játékosnak. Egy sportszerű mérkőzésen szenvedtünk nagy arányú vereséget egy olyan csapattól, amelynek mérkőzését még egy hete televízión keresztül tekintettük meg. A tűzkeresztségen átesett a csapat, ugyanakkor mindenkinek fel kell fognia: félnivalónk, veszíteni valónk nincs, bátran kell játszani. Annak ellenére mondom, hogy volt, hogy az csapat átlagéletkora nem érte el a 17 évet. Nagy változás ez mindenkinek, megpróbáljuk a legjobbat kihozni belőle.

Külön köszönetet szeretnék mondani a csapat nevében a békéscsabai szurkolóknak, akik transzparenssel kedveskedtek a mérkőzésen, és a végén vastapssal jutalmaztak minket. Szerintem ritkán fordul elő, hogy a vendég csapat játékosai odamennek a hazai publikum elé, és megköszönik a szurkolást. Megható volt ezt látni. Úgy gondolom, október 28-a óta Békéscsaba mindenki szívében egy kicsit többet jelent majd. Köszönjük, és további sok sikert kívánok nekik mind az EHF-kupában, mind a bajnokságban!

Az élet nem áll meg, csütörtökön már edzünk, hiszen nincs egy hét szünet sem a következő mérkőzésig. A Ferencváros csapatát fogadjuk, akik szintén erős játékerőt képviselnek. Remélem, tudunk legalább egy kicsit előrébb lépni és kicsit megnehezíteni vendégeink dolgát. Sok-sok szeretettel várjuk a szurkolókat. Ezeknek a fiataloknak rengeteg bíztatásra van szükségük, a sok károgó, ellendrukker inkább maradjon otthon. Hajrá, Hunnia!

Nincsenek megjegyzések: