2009. november 22., vasárnap

Hunnia KSK - FTC Rightphone

Serdülő mérkőzés

Új hazai helyszínen fogadtuk a Ferencváros csapatát. Mint mindig a serdülő mérkőzéssel kezdődött a napunk. Tudtuk, hogy roppant nehéz csata előtt állunk, hiszen tisztában voltunk, hogy milyen kvalitású játékosok alkotják ellenfelünket; tudtuk, hogy magasságban és testtömegben mindenféleképpen fölénk nőnek.

Az első játékrészben akadozott a játékunk, sok buta technikai hibát vétettünk, ezen kívül kapura lövéseink nagy része célt tévesztett. A védekezésünk azonban többször kompenzálta támadásbeli hiányosságainkat; a visszarendeződésünk is jobban működött, mint az előző mérkőzéseken.

A második félidőt jobban kezdtük, bár az átütőerő hiányzott a játékunkból. Egyedül a bal szélső teljesítménnyel lehettem maradéktalanul elégedett. A játékrész közepe felé lehetőségünk volt egalizálni az eredményt, azonban a kulcsmomentumokban hibáztunk így a Fradi több góllal meglépett, ami kitartott a találkozó végéig. 30-25 lett a mérkőzés vége. Az összecsapás több peridódásában elégedett lehettem a hozzáállással és a mutatott játékkal, azonban az olyan erős ellenfelekkel szemben, mint a szerdai volt, 60 perc koncentráció és közel jó játék szükséges. Ezen kívül meg kell tanulnunk „megnyerni” azokat a szituációkat, amelyekkel mérkőzést lehet eldönteni. Többször álltunk fel nagyobb hátrányból, azonban fordítani egyszer sem tudtunk. Mindent összevetve nem lehetek elégedetlen a látottakkal, az ilyen iramú és szintű mérkőzések a fejlődésünket szolgálják.

Ifjúsági mérkőzés

Az eggyel idősebb korosztályú csapatok összecsapása sem ígérkezett könnyű mérkőzésnek, hiszen itt ellenfelünk csapatában több olyan játékos szerepel, aki a felnőtt csapat keretéből „játszik le”. Természetesen itt sem mi voltunk fizikai fölényben, már a bemelegítéskor szembetűnt, hogy még mindig „picik” vagyunk.

A mérkőzés mindkét csapat nagy elánnal kezdte. A héten próbáltunk felkészülni a Fradi játékából, azonban ebből az első játékrészben nem sokat láttam viszont. Visszarendeződési problémák és „buta” védekezési hibák miatt ellenfelünk magabiztosnak tűnő előnyt kovácsolt a félidőre; hat gól volt a differencia ellenfelünk javára.

A szünetben sikerült rendezni sorainkat. Elszántabb és bátrabb játékot kértem a lányoktól, amelyet a második játékrészben sikerült megvalósítani. A védekezésünk feljavult, nem ajándékoztunk gyors gólokat vendégeinknek, ezen kívül a támadásaink is „ültek”. A mélységben tagolt falunkkal szemben ellenfelünk sokszor tehetetlenek tűnt, sok labdát szereztünk, amiből indulni tudtunk. Fordítani azonban nem sikerült, de szerintem így is nagy tett, hogy a második játékrészben csapatunk 3 góllal felülmúlta a Ferenvcáros ifjúsági csapatát. Határozottabb és bátrabb játékkal akár meglepetést is szerezhettünk volna; néha még mindig úgy tűnik, hogy néhány játékos nem hiszi el, hogy első osztályú kvalitásokkal bír, és kicsit túlmisztifikálja az NBI-es küzdelmeket. Nagyobb önbizalommal felvértezve pedig ez a csapat egy-két meglepetés győzelmet is arathatna.

Az elmúlt három fordulóban három NBI-es „topcsapattal” játszottunk a korosztályunkban, és bátran állíthatom, nem vallottunk szégyent. Ezek a mérkőzések fokmérői az elvégzett munkánknak és újonc csapatként elégedett lehetek a lányokkal.

Vasárnap ifi kupát játszik utánpótláscsapatunk, azt követő hétvégén pedig a „téli szünet” előtti utolsó NBI-es mérkőzés következik a Siófok csapata ellen. Mindkét találkozó rendkívül keménynek ígérkezik, igyekszünk sikerrel venni az akadályokat.

Felnőtt mérkőzés

A felnőtt mérkőzésen vérmes reményeink nem igazán lehettek. Közel azonos játéktudású csapat a Ferencváros, mint legutóbbi felnőtt ellenfelünk, így saját magunkhoz képest tudjuk megállapítani, hogy léptünk-e előre valamennyit. A kerethez csatlakozott két felnőtt játékossal kiegészülve próbáltunk felkészülni ellenfelünkből, de edzésen csak hasonló képességű játékosokkal tudunk „találkozni”; a Ferencváros felnőtt csapata azonban egészen más kategóriát képvisel.

A mérkőzés katasztrofálisan kezdődött számunkra, éppen a nyomatékosan hangsúlyozott ferencvárosi lerohanásokra nem volt ellenszerünk, amelyekből ellenfelünk gyors gólokat szerzett. Támadásaink esetlegesek voltak, amit nem feltétlenül magyaráz meg, hogy ilyen összeállításban még sohasem játszott egyik játékos sem. Taktikai fegyelmezetlenségünk mindegykéből lerohanásgólt szerzett a Fradi. Az első félidőben szerzett 5 gólt mindent elárul támadójátékunkról. A félidőben 19-5-ös állást mutatott az eredményjelző.

A második játékrészben a támadójátékunk eredményesebb volt, azonban a védekezésünk még mindig csapnivaló. Végül 10 góllal többet lőttünk a második 30 percben, ugyanakkor a látottakkal egyáltalán nem lehettem elégedett. A statisztikai lap szerint 54! kapuralövést kíséreltünk meg a mérkőzésen, ami szerintem egészen elképesztő számadat. 29 átlövésből nem született gól!

Érthetetlen hibák borzolják a nézők idegeit. Azt amit meg tudtunk csinálni egy serdülő és ifjúsági mérkőzésen, azt nem tudtunk megcsinálni a felnőtt szinten. És itt most egyszerű dolgokra gondolok, olyanokra, amelyek ellenfeleink felkészültségétől függetlenek: átadások, rossz ütemű bejátszások, eladadott labdák, saját butaságaink miatt elkövetett technikai hibák, büntető dobások (4/0) és ami a legfontosabb: visszarendeződés. Elfogadhatatlan, hogy egy-egy kapura lövésünk után még másodpercekig bámészkodunk, miközben ellenfelünk robog a kapunk felé. Ezek mind-mind taktikai fegyelmezetlenségek. Aki ezen nem tud változtatni, aki nem hajlandó vagy képes megérteni vagy megcsinálni, amit kérek tőle, nincs helye a felnőtt keretben.

Ugyanakkor hozzátenném, hogy a csapat nagyja becsülettel küzd és harcol, ezen kívül felmentő körülmény lehet néhány esetben, hogy van olyan játékos, aki három mérkőzésen szerepel, így a koncentrációja és kondicionális állapota nem lehet 100%-os. Ha a taktikai fegyelmet erősíteni tudnánk, a felelőtlen lövöldözésekről lemondunk, és a védekezésünket fel tudnánk keményíteni, akkor „szorosabb” mérkőzéseket tudnánk játszani. Jelenleg minden gólnak jelentősége van, sovány vigasz, de legutóbbi mérkőzésünkhöz képest több gólt értünk el, és kevesebbet kaptunk. Egyet biztosra veszek: ennél már csak jobb lesz!

Utólag szeretném megköszönni csapatszimpátiától függetlenül a szurkolóknak a buzdítást, sokat jelentett a fiataloknak a kilátogatók pozitív hozzáállása. Hajrá, Hunnia!

Nincsenek megjegyzések: