2009. december 2., szerda

Hodonin-i kézilabda torna

A hétvégén csapatunk nemzetközi felnőtt kézilabda tornán vett részt Csehországban. A négycsapatos viadalon egy horvát, két osztrák és a Hunnia képviseltette magát. Az előzetes várakozások alapján éremmel szerettünk volna hazatérni a cseh túráról. Csapatunk majdnem hogy megegyezett az ifjúsági csapatunkkal, egy felnőtt játékos segítette a fiatalokat.

Pénteken délelőtt indultunk el Hodonín városába, délután fél három környékén már a szállást foglaltuk el. Könnyű étkezés után indultunk az igen impozáns csarnokba, ahol a horvát élvonalban szereplő Rijeka volt az ellenfelünk.

ZRK Zamet Rijeka – Hunnia KSK 41-19

Ellenfelünk a torna favoritja volt, hiszen jelenleg a horvát első osztályban dobogón vannak; véleményem szerint egy NBI-es középcsapatnak felelnek meg.

A mérkőzést jól kezdtük, ellenfelünk nehezen lendült játékba, esetleg lenézett minket. A mérkőzés első félideje várakozásomon felülire sikeredett. Csupán 4 gólos differenciát mutatott az eredményjelző a szünetben.

Az első félidőt követően ellenfelünk más dimenzióban kezdett el kézilabdázni, és sajnos mi sem tudtuk ott folytatni, ahol abbahagytuk. Sok eladott labda, technikai hiba jellemezte a játékot, ezen kívül pedig a szlovák játékvezetők minden lehetséges módját megtalálták annak, hogy éreztessék velünk: nem éppen magyarbarátok...

A vége súlyos vereség lett (41-19), ugyanakkor pozitívumként tudom kiemelni az első félidei játékunkat. A különbséget túlzottnak tartom, normál körülmények között egy 10-15 gólos vereség lett volna reális. Elkeseredettek ugyanakkor nem voltunk, hiszen a papírforma győzedelmeskedett. Ellenfelünk felnőtt játékosai hihetetlen fizikai fölényben voltak hozzánk képest, majdnem ifi csapatunk azonban sokáig jól tartotta a lépést a horvátokkal. Egy erős ellenféllel szemben tudtunk egy 30-35 perc jó kézilabdázást bemutatni, ami természetesen kevés, ha azt vesszük, hogy 60 percesek a mérkőzések, ugyanakkor a többi „felnőtt” mérkőzéshez képest előrelépés.

ZV Handball McDonalds Wr.Neustadt – Hunnia KSK 26-19

A torna második napján a Neustadt csapatával mérkőztünk meg. Nem titok, győzni szerettünk volna a mérkőzésen, hiszen a két csapat véleményem már egy súlycsoportban van. A mérkőzés első félideje úgy zajlott, ahogy azt előzetesen vártam. Szinte végig vezettünk az első játékrészben, jól játszott a csapat, a védekezésünk is elég kemény volt, ugyanakkor a 4 gólos előnynél jóval nagyobbat tudtunk volna elérni megfelelő koncentrációval.

A félidei megbeszélésnél és a második 30 perc kezdeténél még nem voltak előjelei a csapat összeomlásának. Mert lehetne szépíteni, de felesleges; a csapat a második félidőben mélye tudása alatt játszott; buta taktikai és fegyelmi hibák miatt egyre csak fogyott az előnyünk, és amire észbe kaptunk, már az ellenfelünk vezetett 1-2 góllal. Büntető dobásokat, ziccerek rontottunk, visszarendeződésünk nem volt elég dinamikus, jobb szélről pedig képtelenek voltunk gólt dobni. Erről a posztról legalább 10! rontott lövést hagytunk ki csak a második félidőben. Védekezésünk fellazulásával a kapusteljesítményünk is alábbhagyott, és egyenes út vezetett a vereségig. Érthetetlen ami a második játékrészben történt. Annyi felállásban próbáltam ki a csapatot, amennyiben csak lehetett, belső posztokon, széleken és beállóban is többször cseréltünk; váltogattuk a védekezési szisztémákat, de egyik sem vezetett sikerre. Nem tudok magyarázatot adni a második félidő gyenge játékára, főleg úgy, hogy az első játékrészt is ugyanezek a játékosok játszották, méghozzá eredményesebben.

MGA Handball Wien – Hunnia KSK 29-32

Az esti és délelőtti (szerintem sikeres) edzői és vezetői beszélgetések után került sor az utolsó mérkőzésre. Az MGA az első napon négy góllal verte a Neustadtot, tehát igen nehéz mérkőzésre számítottunk.

A mérkőzés első 30 perce álomszerűen alakult. Minden taktikai húzásunk „ült”, a védekezésünk kemény és határozott volt, a visszarendeződésünk pedig példaértékűnek mondhatnám. Mindenki szívvel-lélekkel végezte a dolgát, magas szintű kézilabdázás mellett, és ennek meg is lett az eredménye. Az első félidőt magabiztos előnnyel zártuk.

A második játékrészben ismételten előjött a már szokásos hibánk, vagyis kissé leültünk, és teret engedtünk ellenfelünknek. Több 100%-os gólhelyzetet hagytunk ki és lassan futottunk vissza, így az osztrákok gyors gólokkal tudott hozzánk közelebb lépni. Ehhez még hozzájöttek az érthetetlen játékvezető döntések (kétszer annyi kiállítás nálunk), többször kettős emberhátrányban küzdöttünk, ami felőrölte energiáinkat. A végjátéknál még így is volt esélyünk, hogy a torna 2. helyén zárjunk, de itt már szerencsénk sem volt. Két lövésünk a belső kapufáról pattant ki a mezőnybe, ellenfelünkhöz. Így sajnos nem tudtunk elég sok góllal nyerni ahhoz, hogy ezüstéremmel térjünk haza. Az utolsó 2-3 percben csúsztunk le a képzeletbeli második helyről a negyedikre. Mindent összevetve sikerült azért mégiscsak győzelemmel búcsúzni, egy erős csapatot győztünk le, akik fizikailag és főleg rutinban előrébb jártak, mint mi.

A torna befejeztével (és egy kacifántos hazaút után egyet aludva) már több konklúziót is lehet vonni a hétvégéről.

Ha csak a végeredményt nézzük, akkor egyértelműen csalódottak lehetünk, hiszen a dobogóra nem tudtunk fellépni, pedig ez volt a célkitűzésünk. Kis vigasz, hogy 2-3 gólon múlt, hogy ez a fiatal csapat a felnőttek mezőnyében 2. helyet szerezze meg. A hármas körbeverésből sajnos mi jöttünk ki a legrosszabbul.

A tornát nagyon hasznosnak ítéltem meg több szempontból. Egyrészt csapatépítő jellege miatt emelném ki; a lányok egy katasztrofális második nap után (vereség a Neustadtól, veszekedések) tudtak helyreállni, és tudtak nyerni, egymásért küzdeni egy jó csapat ellen. A csapatszellemmel, a csapat hozzáállásával nem lehetett gondom, nem volt olyan, aki ne szerette volna bármelyik mérkőzésen a legjobbját nyújtani. Az, hogy ez valami nem sikerült, az más kérdés. Jó volt látni, hogy a csoportos megbeszéléseknek volt foganatja, ezt mutatta az utolsó mérkőzésen mutatott hozzáállás és játék. Aki kispadra került, ugyanúgy 100%-osan pörgött, mint azok a játékosok, akik pályára kerültek, és ez nagyon fontos egy csapatjátéknál.

Meg kell találni annak az okát, hogy miért van az, hogy a torna összes mérkőzésének első félideje lényegesebben jobban sikerült, mint a második játékrész. Az első 30 percben tudunk újat mutatni, meglepni az ellenfeleinket, de úgy néz ki, hogy a második játékrészre történt változásokra nem tudunk reagálni. Nagyon fontos ennek a csapatnak a rutinszerzés. Többször saját magunk dönthettük volna el a második hely sorsát, de nem tudtunk élni a lehetőségeinkkel. Meg kell tanulnunk megnyerni egy mérkőzést akkor is, amikor magabiztosan vezetünk egy csapat ellen. A rutin nagyon fontos, de itt 16-18 éves lányokról lévén szó nehéz ezt megszerezni. Természetesen hátrányban vagyunk minden felnőtt csapattal szemben, még akkor is, ha hasonló képességűek, mint mi vagyunk.

Meg szeretném köszönni a részvételt minden játékosnak; szégyent – úgy gondolom – nem vallottunk és jó érzés volt Magyarországot képviselni egy nemzetközi tornán. A vezetőknek pedig köszönjük a részvételi lehetőséget. Jó érzés az, hogy mindenki (játékos, edző, vezetőség) egy felé tolja azt a bizonyos szekeret, még akkor is, ha néha máshogy gondolkodunk. Ettől kerek az egész, és ezt senki sem veheti el tőlünk.

Időnk rengeteg van, hiszen fiatal a csapat, ugyanakkor a csapatnak türelemre és bíztató szavakra van szüksége. A különböző fórumokon megjelent kritikákon, szidalmazó hozzászólásokon csak jókat mosolygunk; jó szellemű társaság verbuválódott a Hunniánál, és ezt a külső zavaró tényezők sem tudják megváltoztatni. Mi tudjuk, mi a dolgunk, és így dolgozunk tovább, együtt. Hajrá, Hunnia!

Nincsenek megjegyzések: