2010. február 23., kedd

Hunnia KSK - Veszprém

Felnőtt mérkőzés

A szokásoktól eltérően a felnőtt mérkőzéssel kezdődött a szombati forduló. Vélhetően a továbbiakban is hasonlóképpen lesz a sorrend, hiszen az ifjúsági játékosok kb. 80%-a a felnőttben is szerepet kap, és mivel a felnőttek összecsapása a fontosabb, ezért célszerű azt megrendezni legelőször.

A mérkőzésen új játékost üdvözölhettünk, Horváth Mónika első mérkőzését játszotta a Hunniában, bal kezes szélső játékosról van szó, akire nagy szüksége volt a csapatnak.

A mérkőzést jól kezdtük, az első percekben még vezettünk is, és ha nem szórjuk el a labdákat, akkor a vezetésünk hosszabb ideig is tarthatott volna. Ezt követően jött egy olyan periódus, ahol rengeteg labdát adtunk ellenfelünk kezébe, és sajnos megint úgy éreztük, hogy a bejátszás lehet a legjobb fegyverünk. Ez a fegyver ugyanis ellenfelünk kezében volt, könnyedén, ellenállás nélkül sikerült megjátszaniuk a beállós játékosukat.Az időkérés után jobban ment a játék, sikerült faragni a hátrányunkon, ezen kívül a védekezésünk is precízebbé vált. A félidőre 19-10 veszprémi vezetéssel mentünk.

A második játékrész hasonló volt az elsőhöz. Itt is volt egy olyan szakasza a mérkőzésnek, amikor sok hibát követtünk el, és ebből gyors gólokat szerzett ellenfelünk. A félidő második része kifejezetten jól sikerült. Sok gólt szereztünk, összeszedett, tetszetős támadásokat is tudtunk vezetni, többször a szerencse is mellénk szegődött. Az 55. percben 10 volt a differencia csupán ellenfelünk javára, a vége azonban vendégeinknek sikerült jobban, nem tudtunk megfelelően koncentrálni, így 14 gólos vereséget szenvedtünk (22-36). Aki járatos a kézilabdázásban tudhatja, hogy ez az eredmény jónak mondható. A Veszprémmel a még teljes csapatunk is 8 gólos vereséget szenvedett, ezen kívül ellenfelünk pl. megverte idegenben a Fehérvár csapatát. Ennek ellenére tudtunk egy jó mérkőzés játszani, ahol mindenki végre hozzá tudott tenni a mérkőzéshez. Ami kiemelendő, hogy bátran, mégsem ész nélkül kézilabdáztunk. Kiemelném, hogy átlövőink, főleg Lázár Szilvia jó napot fogtak ki, jó hatékonyággal használták ki kapura lövéseiket, és gondolom, mondanom sem kell, egy kézilabda mérkőzésen mennyit számítanak a jó átlövő teljesítmények. Visszarendeződésben véleményem szerint ismét előrébb léptünk, a hét méteresek kihasználása is megfelelő volt; egyedül a vaktában bejátszott és elindított labdák számát kellene leredukálni, mert így sok „könnyű” gólt kapunk.

Mindent összevetve elégedett vagyok a felnőtt mérkőzésen látottakkal. Motivációs problémával nem találkoztam, a csapat küzdése, hozzáállása javult, ami bizakodásra adhat okot a továbbiakra. A következő héten a csapat Debrecenbe utazik, ahol egy borzasztóan nehéz mérkőzés van kilátás.


Serdülő mérkőzés

A serdülő mérkőzésnek két fontos célkitűzése volt. Az egyik természetesen a győzelem, hiszen az utolsó helyezettet fogadtuk; ráadásul pont nélkül állt a zömében nagyon fiatalokba álló együttes, akiknek átlagéletkora 13-14 körül járhat. Másik fontos feladatom volt, hogy pihentessem a kulcsjátékosokat az ifjúsági mérkőzésre.

A mérkőzésen a legjobb felállásunkban léptünk pályára, már ahogy ez a serdülő csapat áll jelenleg. Új játékossal gyarapodott utánpótláscsapatunk is, Simkó Dominika személyében egy bal kezes jobb szélsőt nyertünk. Ezen kívül több változtatást is kellett eszközölni, hiszen híján vagyunk a belső posztos játékosoknak, így szélső játékos irányított a mérkőzésen. A kezdő felállást 10 perc után megbontottam, nem tűnt logikus lépésnek, hogy a kulcsjátékosok ezen a mérkőzésen többet időzzenek a pályán. Az első félidő 27-6 lett. A félidőben elmondtam, mik az elvárásaim a végeredményt illetően. Ennek fényében kezdődött a második félidő. Szimpatikus volt, hogy a lányok a feladatot próbálták megoldani, nem álltak le, és harcoltak a kívánt végeredményért, amelyet – nem titok – elértek, így a hétfői futórészt kicsit leredukálták. A végeredmény: 51-14 lett, de messzemenő következtetéseket nem szabad levonni ebből az eredményből. Rengeteget hibáztunk, pontatlanok voltunk, és a futómennyiség nem volt számomra megfelelő. Ellenféltől függetlenül követünk el olyan hibákat, amelyet senki ellen sem lenne már szabad elkövetnünk. A veszprémi fiatalok - akik derekasan harcoltak – nem büntették meg ezeket a hibáinkat, ugyanakkor egy jobb ellenfél már kíméletlenül büntet. Ezekre kell odafigyelni, hiszen nem titok, igen hiányosan fogunk felállni a serdülő mérkőzésekre. Aggasztó még, hogy van olyan játékos, aki egy ilyen szintű mérkőzést sem tud megfelelő dinamikával, intenzitással lefutni, és levegő után kapkod… Talán a dohányzási szokásokon változtatni kellene… hátha…

Mindenféleképpen kell a jövő héten szivacskéziseket igazolni, hiszen a létszámunk igencsak kevés. A Debrecen elleni mérkőzés vízválasztó is lehet, hiszen esetleges győzelmünk esetén még lenne némi esély, hogy bejussunk a legjobb 8 serdülő csapat közé. Ha nem nyerünk, akkor elszáll minden lehetőségünk, így a hátralevő serdülőmérkőzéseket, amelyek az alapszakaszban lesznek, gyakorlásra fogjuk felhasználni.


Ifjúsági mérkőzés

A Veszprém elleni ifjúsági mérkőzés volt talán a nap legfontosabb mérkőzése, hiszen óriási törlesztenivalónk volt ellenfelünkkel szemben, akikkel, ősszel, idegenben döntetlent értünk el. Pontosabban fogalmazva: botrányosan tevékenykedő játékvezetők érték el a veszprémieknek a döntetlent… Kíváncsi voltam, hogy semleges játékvezetés mellett milyen eredményt érhetünk el ellenfelünkkel szemben.

A mérkőzés elején nem tudtunk megfelelő fokozatba kapcsolni. Bár gólokat értünk el, azokat nyögvenyelősen, szenvedve, hol szerencsével lőttük. A védekezésünk pedig katasztrofális volt, ez pedig kihatott a kapusteljesítményre is. A mérkőzésen három gólos előnyt szerezhetett volna ellenfelünk, ezt megakadályoztuk, amikor megsérült Szabados Tünde, aki belső poszton szerepelt. Ilyen játékosból már csak egy van a csapatból, ami a jövőre nézve legalábbis aggályos. Ezt követően még mindig nem úgy kézilabdáztunk, ahogy az elvárható lett volna, ekkor időt kértem. Az időkérés jót tett nekünk. Felkeményedett a védekezésünk, kapusteljesítmény feljavult, és támadásinkat rendre góllal vagy büntetődobással tudtuk befejezni. A félidőre így magabiztos előnnyel mehettünk.

A második játékrészben sajnos - szokásunkhoz híven - bent maradtunk az öltözőben, és ellenfelünk faragott hátrányából. Akár két gólra is feljöhettek volna, de ezt sikerült megakadályozni. A hullámvölgyet úgy sikerült átvészelni, hogy nagyon nem tudott ránk jönni a veszprémi alakulat. Ezt követően ismételten magunkra találtunk, ütköztünk, sáncoltunk, támadásaink pedig eredményesek voltak. Ha nem léptek ki ránk, akkor vagy betöréssel vagy átlövéssel tudtunk veszélyt okozni, ha kiléptek ránk, akkor a remek napot kifogó Pál Andreát találtuk meg, aki szinte hiba nélkül értékesített a ziccereit; sőt a büntetődobásokat is precízen értékesítette. Az utolsó 10 percben már minden eldőlt, így csak a végeredmény volt kérdéses, amely végül 36-28 lett úgy, hogy mindenki pályára tudott lépni. A két játékvezető korrekten fújta a mérkőzést, így kiderült, hogy valójában mit is tudunk a veszprémi lányok ellen. A győzelemért gratulálok a lányoknak, magabiztos győzelmet arattunk, ami dicséretre méltó.

Mindent összevetve jó napot zártak csapataink. Két győzelem mellett a felnőtt mérkőzés miatt sincs okunk szégyenkezni, sőt! Szombaton valahogy nagyon egyben volt az egész, és ez jól eső érzéssel tölthet el mindenkit. A segítő és szállító szülőknek ismételten külön köszönetet szeretnék mondani.

A szombati nap értékelésénél természetesen nem mehetek el szó nélkül a szurkolók mellett sem. A felnőtt mérkőzés első percétől, az ifjúsági mérkőzés utolsó percéig teljes erőből szurkoltak, szünet nélkül bíztatták a csapatot. Külön köszönet nekik is, és biztos vagyok benne, hogy a kiváló hangulat is hozzásegítette a csapatinkat a jó szerepléshez. Hajrá Hunnia!

Nincsenek megjegyzések: