2011. november 12., szombat

Halhatatlanok (Immortals)


Halhatatlanok




A világválság hozzám is elért, ezért nem tudok annyi filmet megnézni moziban, mint amennyit szeretnék (értsd: az összeset), viszont a Halhatatlanokról úgy gondoltam, hogy megéri a pénzét. Tévedtem
Tévedésem ugyanakkor érthetetlen. Kiváló rendező, gyönyörű látvány, elképesztő színkavalkád, ragyogó színészek, ehhez még hozzájön a szlogen, hogy „a 300 alkotóitól”, és mégsem működik a film. Kezdjük ott, hogy a 300 fő alkotó közül nincs ott talán a két legfontosabb: Frank Miller, aki képregényre álmodta, és Zack Snyder, a rendező.
A történet maga nem túl bonyolult: a híres epiruszi íjra vadásznak a gonoszak (Hyperion és serege), akik keresés közben megölik Thészeusz anyját, aki bosszút esküszik. Mivel hollywoodi a film, így kitalálható a folytatás. A vásznon természetesen csakis kigyúrt, izmos és barna testű férfiak, és szépséges hölgyemények szaladgálnak, még az isteneket is megirigyelhetjük alkatuk láttán. A rendező ezt a 300-i vonalat nem feledte el.
Pedig a Halhatatlanokat jegyző Tarsem Singh sem mondható kezdő vagy rossz rendezőnek, sőt. Az ő műve a Zuhanás, amely egészen elképesztő színi világgal szívja magába a nézőket, vagy a Sejt, amely szintén nem egy sokadrangú alkotás. És ez a film legnagyobb probléma: a díszlet elképesztő, a látványvilág magával ragadó, de a harci jelenetek már abszolút ismerősek. Szépen hullanak a fejek, véres karok, szépen lassítottak az ölések, de ezt már láttuk valahol. A 3D pedig igazi parasztvakítás, indokolatlanul használják a filmben, talán megkérdezhetnénk magunktól: emlékszünk-e valamire, amihez „kellett”. Szerintem nem, de 3D-ért ugye több pénzt lehet bezsebelni…
A színészválasztáson nem múlt semmi, volt itt egy megint gonosz Mickey Rourke, aki most már kijelenthetjük: sokad virágzását éli. Tarsem Singh saját szülőhazájából „hozta el” nekünk a lélegzetelállítóan gyönyörű indiai Freida Pintot, akit a Gettómilliomosban és az új Majmok bolygójában is láthattunk. A főszerepet Henry Cavillre osztották, akit én magam nem nagyon ismertem, persze ez az én bűnöm. A Tudorokból és a Trisztán és Izolda újabb feldolgozásban láthattuk. Erre a filmre igencsak kigyúrta magát, a tökéletes hőst formálja meg. Megemlítendő még a Zeuszt formáló Luke Evans, aki már a Titánok harcában is játszott istenesdit, ott Apollót formálta meg, ezen kívül az új Három testőrben, mint Aramis kaszabolja az embereket.
Szándékosan úgy ültem be a moziba, hogy ne várjak semmit a filmtől, nehogy csalódjak, mégis ez történt. Néha unalmasra ül le a történet, a párbeszédek harci kliségyűjteményre hasonlítanak, egyedül a látványvilág, ami megmenti a filmet, amely mondjuk ki: felejthető kategóriába tartozik.
Szerintem:
 6.5/10






Nincsenek megjegyzések: