2012. március 25., vasárnap

Az éhezők viadala




A rengeteg pozitív regény és filmkritika elolvasása után nagyon vártam, hogy mozikban nézhessem meg Az éhezők viadala című filmet, amely Suzanne Collins azonos c. regényéből készült. Bár volt olyan ismerősöm, akinek nem tetszett a film, ennek ellenére rávettem magam, hogy beüljek rá. Jól tettem.
Elöljáróban elmondanám, hogy a regényt (sajnos) nem olvastam, így viszonylag idegenül álltam a történet előtt, amely olvasva a tartalmat kicsit a Battley Royalra hajazott. A történet viszonylag egyszerű: egy távoli jövőben egy Panem nevű ország létezik az USA helyén (?), amely 12 körzetre van osztva. A Kapitólium nevű „intézmény” minden évben kiválaszt 12 lányt és fiút, hogy áldozatuk jeléül életre-halálra menő küzdelmet vívjanak az Éhezők viadalán. Egyetlen maradhat, a többinek vesznie kell. A 12-es körzetből kisorsolt kislány helyére, nővére, a 16 éves Katniss Everdeen lép, önként. A sztori röviden ennyi, a film két részre osztható, első részében a kiválasztás, az előzmények és a versenyre való felkészülés van, a második részben pedig maga a túlélésért játszott, nézők milliói által szemlélt játék.
A szereposztás tökéletesre sikeredett. A főhősnőt Jennifer Lawrence játssza, akit előtte többek között a Hódkórosban és az X-men: Az elsőkben láthatott a közönség. Roppant örülök, hogy erre a szerepre, nem valami skandináv kinézetű barbibabát választottak, a Lawrence által megformált karakter ugyanis zseniálisra sikeredett. A mély érzelmek mellett keménységet is mutat, ezen kívül egyszer sem villant mellet vagy feneket, ami a mostani filmeket figyelembe véve kellemes meglepetés volt.  Generációjának egyik legtehetségesebb színésznőjét csodálhattuk a vásznon, nála tökéletesebb alanyt nem is tudnék elképzelni. Körzetbeli társa Josh Hutcherson, akit legutóbb az Utazás a rejtélyes szigetre alkotásban láthattunk, ugyanakkor megesküdnék rá, hogy őt utáltam meg a Trónok harcában, mint az a király, aki miatt meghal Sean Bean.  Pedig nem.
A kis szerepekre nagy sztárok jutottak. Donald Sutherland, aki az elnököt formálja meg, ritkán mutatják, de azt rutinosan hozza.  Woody Harrelson játssza azt a mentort, aki már megnyerte a viadalt, és segít felkészülni a 12-es körzet kiválasztottjainak, és aki hirtelen abbahagyja az ivást.  Stanley Tucci kiváló választás volt Ceasar Fickerman karakterére, nagyjából úgy hozza a showmant, mint Chris Rock Rubyt az Ötödik elemben. Feltűnik még sok lány kedvence, a macsó Liam Hemsworth, aki az Utolsó dalban nyújt felejthetetlen alakítást főleg a gyengébbik nemnek, a férfiak pedig az Feláldozhatók 2-ben figyelhetnek fel majd rá. Kisebb szerepet kapott még Lenny Kravitz és Elisabeth Banks is.
A filmet Gary Ross rendezte, aki viszonylag ismeretlen lehet számunkra, ő többek között a Dave-et és a Vágtát álmodta vászonra. A történetvezetése jó, viszont néha rosszul választotta meg a romantikus képsorok hosszúságát, ezt azonban ellensúlyozta néhány egészen jól sikeredett képi megvalosítással (hallucináció, halál). A filmzene végig gyönyörű és egyedi, direkt megvártam a stáblista végét, hogy kiderítsem ki szerezte: James Newton Howard a zeneszerző, vagyis az egyik abszolút kedvencem. Fekete pont, hogy nem tudtam elsőre.
A szerintem zseniális filmnek ugyanakkor vannak hibái, igaz ezek talán elenyészőek. A film tökéletlenségei természetesen lehetnek a regény tévedései, ezeket (mint fent írtam), nem tudom megítélni. Kicsit szájbarágósakra sikeredtek a nevek. Kapitólium a fő intézmény, ezen kívül a nevek is erősen az ókort „majmolják”: Caesar, Seneca, Cato, Flavius… Az ókori demokrácia ugyanakkor biztosan nem engedte volna, hogy egy versenyen szerepeljenek fiú és lányok; ráadásul a korhatár 12 és 18 közé esett. Egy 12 évesnek nem hiszem, sok esélye lenne fizikai küzdelemben bármelyik 18 évessel szemben, és a nép izgalmat akart, az pedig így elvész. Itt logikailag kicsit megrekedtem, mint ahogy azon is fennakadtam, hogy a virtuális dolgokat hogyan tudják életre hívni a valóságban. Gondolok itt a kutya szerű lényekre. Még egy dolog: ha tudom, hogy lesz ilyen viadal, akkor a körzet felelőseként edzetem a gyerekeket erre a viadalra, mint ahogy az egyik meg is teszi. 
A társadalomkritika tetten érhető a filmben, ugyanakkor néhol túlzott egy kicsit. Olyan érzésem volt, hogy aki a fővárosban lakik, az mind meleg fesztiválról csöppent oda.
Azt tudni kell, hogy a film egy trilógia első darabja volt. Azt olvastam több helyen, hogy Az éhezők viadalát az Alkonyat-saga rajongói fogják elsős sorban nagyon élvezni. Talán ez volt az egyetlen ellenérv a film megnézése előtt... Látva a filmet természetesen oltári badarságnak tartom ezt a véleményt. Szerintem az Alkonyat-filmek közelébe sem érhetnek ennek a filmnek, azon kívül, hogy nagyon tetszett, még jobban várom a folytatást. Remélem, az is hasonló filmcsemege lesz.

Lehet, hogy túlzó, de szerintem: 10/10 (talán mert rosszabbat vártam)


  Trailer: http://www.youtube.com/watch?v=3VwkSYwOrb4






Nincsenek megjegyzések: