2012. november 28., szerda

Vélemény: Alkonyat – Hajnalhasadás II. rész




Aki óráisi Alkonyat-fan, lehet, hogy nem fog velem egyet érteni.
Van úgy, hogy az ember végignéz valamit, pedig nem tetszik neki annyira. Ez alól az Alkonyat-saga sem kivétel. Ha már az összes eddig részt megnéztem,  illetve végigszenvedtem, úgy döntöttem, az utolsónak is adok egy esélyt. Hátha. De nem. 
 Még mindig ott tartok, hogy nem olvastam el egyetlen Alkonyat-könyvet sem, így nem tudom, hogy a filmbeli események mennyire ütnek el Stephenie Meyer alkotásától. Az sajnos nem kizárható, hogy ezek után a könyveket sem fogom elolvasni, bármilyen olvasói élményt is nyújtanának.  Abban biztos vagyok, így látatlanban is, hogy a könyv jobbra sikeredhetett, mint a vászonra „álmodott” mű. Ja, nem, a mű van idézőjelben... 
Financiális szempontokat figyelembe véve jó ötlet volt kettédarabolni  a saga utolsó részét, hiszen dupla bevétel= jó. Ami a filmet illeti, már az előző résznél is leírtam, hogy nem tett jót neki, mert egyenesen botrányosra sikeredett. (vélemény itt: http://www.selleizoltan.com/2011/11/alkonyat-hajnalhasadas-i-resz.html)
Az egész történéseket lezáró második rész (?) csak egy fokkal sikeredett jobbra és élvezhetőbbre, mint az előző. És itt még egyszer leírnám: nem azért, mert én vámpír, -romantika- vagy Pattinson-ellenes lennék. Nem, ez a film egészen egyszerűen nem ér fel egy normális szerelmes vagy vámpíros film szintjére. Kb az első 64 másodpercben már háromszor hangzik el a „szeretlek” szó, és ez számomra hiteltelenné teszi az egész romantikát. Persze a színészek is felelősek ezért. Kristen Stewartnak egyetlen arcmimikával sikerült végigszerepelnie az egész Alkonyatot. Színészi játékát Chuck Norriséhoz vagy Steven Segaléhoz tudnám hasonlítani, de ez utóbbiak legalább élvezhető darabokat (is) tettek le az asztalra. Olyan fejet vág, mint aki egy partin vesz részt, és a csokistálból nem csokit, hanem fekáliát harapott, de nem meri kiköpni, mert mégiscsak vendégségben van... Pont ilyen feje van, néha vidámabb (lenyeli), de ez a nő a a Hófehér és a vadászban is bizonyította, hogy nem üt meg egy bizonyos szintet. Az, hogy Pattinson jó pasi, meg természetesen szubjektív (baromság), szerintem Jakob a jobb. Az egyetlen színész a sorozatban Michael Sheen, aki az Unthinkable című filmben nyújtott maradandót (na, az a mozi 10/10). Sajnálattal nyugtáztam, hogy Dakota Fanning a tehetségét ilyen butaságokra pazarolja. 
A filmre visszatérve: a speciális effektusok véleményem szerint igencsak gagyira sikeredtek. A Gyilkos cápa és az óriás polip és a Megacápa az óriáskrokodil ellen című remekművekben láttam utoljára ennyi és ennyire műbalhét.  Azt sem értettem, miért kocsival mentek bizonyos helyekre, amikor tudnak hipergyorsan is közlekedni, persze akkor a farkas gyerek (nem úgy) nem tudott volna velük menni. A vége csata egész jóra sikeredett volna, de persze az egész csak látomás volt. Jaj, SPOILER! A jó oldalra odabiggyeszteném, hogy a csata alatt hallható filmzene elég jóra sikeredett, nagy dicséret érte Carter Burwellnek. Az egész sorozat legjobb nője pedig nem más, mint Ashley Greene. 
Hosszan sorolhatnám a logikátlanságokat és ellentmondásokat, de akkor az jönne le, hogy csak szidom a filmet (pl. hogy fogant a kicsi, amikor a vámpírokban nincs vér, pedig egy bizony helyre tuti kéne a szaporodáshoz). Gyorsan leszögezem: nem bántani akarom én az Alkonyatot, ezért pozitívumként kiemelném, hogy szerencsére vége van az egésznek. Ha már vámpírőrület, akkor az Alkonyat-sagánál jobb és értelmesebb időtöltés a Vámpírnaplók, az Interjú a vámpírral valamint a True blood megtekintése. Ezek megnézését szívesen ajánlom. Bármi más véleményt szívesen meghallgatok. És akinek tetszik, írja meg, kérem: MIÉRT??
Alkonyat – Hajnalhasadás II. rész: 4,5/10

Nincsenek megjegyzések: