2013. április 15., hétfő

Tatai lemondta a válogatottságot - vélemény



Iváncsik Gergő, Iváncsik Tamás és Laluska Balázs után Tatai Péter jelentette be, lemondja, illetve szünetelteti a válogatottságot. Hogy az igazi indok mi, az nem tudjuk (csak valószínűsíthetjük), de a kapus saját elmondása szerint: „Jelenleg úgy érzem, hogy nem vagyok a legjobb formában, vagyis nem én vagyok Mikler Roland mögött az ország második számú kapusa, ezért egyelőre nem tudom segíteni a válogatott munkáját.” Ez a hivatalos ok, ami véleményem szerint igen megmosolyogtató. Ja, ha jó formában lesz, visszajön, ígéri.
Először is: az válogatott, akit beválogatnak, akiről a szövetségi kapitány, jelen esetben Mocsai Lajos úgy gondolja, a tudása, hozzáállása, motivációja stb. elegendő ahhoz, hogy felhúzza a címeres mezt. Márpedig Mocsai úgy gondolta, hogy Tatai válogatott szintű, logikus, hiszen a válogatottságtól vonul vissza időlegesen a kapus. Ez esetben pedig nem más az egész ügy, mint a magyar válogatott, a magyar szurkolók cserbenhagyása, arcul köpése. Minden más csak szöveg. Nyilván nem jó, ha az emberre nem kezdőként számítanak, illetve kevés lehetőséget kap, de ez a MAGYAR VÁLOGATOTT. Ha csak kispadozni hívják az embert, akkor is büszkének kell lenni, és nem hisztizni. A válogatottságban való szereplés kötelesség a hazáddal szemben, ahogy az is, hogy ott a legjobb tudásodat hozd, és viselkedéseddel ne hozz szégyent Magyarországra.
Nekem semmi bajom Tataival, nem ismerem, de azt semmiféleképpen nem lehet elmondani, hogy sztárkapusról lenne szó. A spanyol válogatottban Hombrados és Sterbik esetében ez a helyzet áll fent, mégis elvannak egymás mellett. A francia válogatott második számú kapusa, Karaboue pedig akkor véd, ha Omeyernek úgy van kedve, mégsem hallottuk még hisztizni, pedig jobb kapusnak gondolom, mint a Pick Szeged kapusát. Emlékszem, Mikler Roland sem volt épp állandó kezdő a válogatottban, sőt. De, kihúzta Fazekas mögött, edzett, dolgozott, jobb lett, beérett, és aztán egyre jobban számításba vették az aktuális szövetségi kapitányok. A többet meg már tudjuk, láttuk. Nehezen találnánk nála jobb magyar kapust.
Szerencséje Tatainak, hogy nem labdarúgókapusnak született. Ha ott csere lenne, ennyit sem védene. Az EB-t és VB-t nyert spanyol labdarúgó válogatottnál mind Reina, mind Victor Valdes örült annak, hogy a keretben lehetett, és drukkolt, segített Casillasnak, aki pedig elméletileg a vetélytársuk. Ez a kézilabda-kapusoknál is elengedhetetlen lenne. Nem csak annyiból áll az egész, ha szól a mester, akkor én jövök a kapuban. Ugyanúgy segíteni kell a másik kapust, bemelegítésnél és meccs közben is fontos szerepe van a második számú hálóőrnek.
Még az a kérdés jutott eszembe: vajon Tatai a Szegedet is elhagyja? Ott sem véd annyit, amennyit szeretne, ott is Mikler van előtte, logikus lépés lenne. Eligazol olyan helyre, ahol első számú kapusként számítanak rá? Vagy inkább marad Mikler helyettese, és választja a valószínűsíthetően magasabb fizetést? Ott már nem számít, hogy nem üt meg egy bizonyos szintet?
A véleményem továbbra is változatlan: a válogatottság megtiszteltetés, akár csere az ember, akár vízhordó. Akik ezt ilyen-olyan okok miatt lemondják, saját magukról állítanak ki bizonyítványt, és nem szabad foglalkozni meg velük. A válogatottság nem csak tudás, hanem erkölcs, hozzáállás kérdése is. Aki ezt önként lemondja, nem szabad több esélyt adni neki. Legyen az bármely sportág bármely sportolója.  

Nincsenek megjegyzések: