2015. szeptember 20., vasárnap

Vélemény a menekültkérdésről: feketén, fehéren, szubjektíven, kicsit bővebben




A migránskérdés hétköznapjaink leginkább népszerűbb beszédtémája, teljes mértékben tematizálja az életünket. Véleménye, gondolatai mindenkinek vannak, megszólalt már a témában boldog, boldogtalan, jobb oldali, bal oldali, liberális, így most én is „tollat ragadtam”. A legnagyobb probléma talán az, hogy az emberek többsége, azt sem tudja tulajdonképpen, hogy miről is van szó igazából. Az én véleményemet megpróbálom úgy továbbadni, hogy közben megkísérlek egy kis összefoglalást is készíteni azok számára, akik nem annyira követik nyomon a magyar vagy épp a nemzetközi politikai eseményeket. Kezdjük is talán a legelemibb kérdéssel: mi is történik velünk, európaiakkal, és legfőképp persze magyarokkal, így a civilizáltnak gondolt, 21. században. Kik azok az emberek, akik százezrével özönlenék el Európát (elsősorban, illetve először minket talán), illetve balhéznak schengeni határokon (leginkább a szerb-magyar határon, bár amióta elkezdtem ezt az írást, azóta már a horvátokkal is némi összetűzésük/összetűzésünk. A legfontosabb: tegyünk különbséget az országunkat, illetve a schengeni határokat „megtámadó” emberek között. Kezdetben jöttek a politikai menekültek, akik valós veszély elől
szöktek egészen Európáig. Legfőképp szír, afgán, iraki és szubszaharai menekültekről beszélünk jelen esetben, akiknek országában polgárháború dúl, az életükért küzdenek. Szó szerint élet-halál kérdése, hogy el tudják hagyni az instabil polgárháborús övezetet. Ők azonban nem mostanában indultak útnak, csak senki sem törődött velük, hiszen viszonylag kulturáltan, nem túl magas létszámban dörömböltek az EU ajtaján (januárban például 250-en). Hogy Európa, kissé szűkebben az Európai Unió mint migrációs célpont optimális e, arról megoszlanak a vélemények, sőt kifejezetten logikátlanságnak hathat, hiszen nem egy arab ország, valamint Törökország is lehetne az úti cél, ők mégis vállalják a hosszabb, olykor halálos utat, hogy az öreg kontinensen találjanak biztonságot. Testi, lelki és persze financiális biztonságot. Utóbbi, tehát az anyagi biztonság kiváltotta fő motiváció a veszélyesebb. Ne legyünk álszentek, hiszen ki ne szeretne ott élni, ahol adott esetben ugyanannyi befektetett munkáért jóval több pénzt kereshet az ember, ráadásul a család a szociális intézményrendszereknek köszönhetően biztonságban van. És bizony, mivel az anyagi biztonság nagy úr, az EU-ba keletről érkezők nagy része „csupán” a jobb lét miatt váltana országot, nem menekül semmilyen polgárháború vagy
klímakatasztrófa elől. A probléma akkor kezdődött, amikor európai uniós „toppolitikusok”, mint például Angela Merkel, Németország kancellárja, ki nem jelentette, hogy ők bizony szívesen látják az akár több tízezres, százezres menekültáradatot. Ő elsősorban a szírekre gondolt, furcsa mód ezután szinte minden migráns szírnek álcázta magát, és persze elveszítette az összes papírját… Az ember felkaphatja a fejét erre a szívből jövő meghívásra? Mi értelme van ennek? – kérdezheti az egyszerű halandó. A szimpátia, empátia, mint politikai „tulajdonság”, viselkedés hozhat pár szavazatot adott esetben egy-egy politikusnak, ugyanakkor be kell látni, hogy az európai emberek jó része viszolyogva gondol a migránsokra. (Nem csak magyar vélekedést fogalmazok itt meg, jelenleg két országban is dolgozom, Ausztriában és Németországban, több fórumot, és hírt olvasok, valamint figyelemmel kísérem az itteni híradókat is. Bátran állíthatom: 90% viszolyog az egésztől). A választ természetesen (mint szinte mindig) a pénz körül kell keressük. A demográfiai adatok mindenki számára elérhetőek és világosak. Az EU polgárai elöregedőben vannak, ez alól Írország és Franciaország a kivétel, vagyis az úgynevezett jóléti társadalmak rövid időn belül gazdaságilag fenntarthatatlanná válnak, hiszen nem lesz, aki a szociális ellátórendszernek kitermelje a pénzt, elsősorban a nyugdíjakra kell gondolnunk. A fenntarthatósághoz menekültekre van szükség, hiszen rengeget munkát ugyanúgy meg tudnak csinálni jóval kevesebb pénzért, mint a most épp ugyanazt a munkát végző német, osztrák, magyar stb. Nem mindegy egyetlen (multi)cégnek sem, hogy a német
 8,5 eurós minimálbérért dolgoztatják a munkavállalók millióit, vagy a német átlagbér körüli pénzt fizetik ki; még egyszer mondom: ugyanazért a munkáért. (Többen beszélnek a német autógyárak
lobbijáról, amikor a menekültek beengedése szóba kerül.) Ezen kívül a tapasztalatok szerint azok, akik menekültből válnak bevándorlókká, sokkal lojálisabb, a társadalmi beilleszkedésre fogékonyabb állampolgárok lesznek, mint a gazdasági és szociális migránsok. A bevándorlók kulturális, vallási integrációjának problémájáról később lesz szó. A magyar állam már Angela Merkel felelőtlen (sőt, sokak szerint politikai öngyilkosság is jelenthető) kijelentése előtt lépéseket tett, hogy egyrészt a potenciális veszélyre felhívja a figyelmet, és ennek megfelelően védekezésre rendezkedjen be, másrészt hogy az európai uniós jogszabályoknak eleget téve járjon el a tízezrével Magyarország felé közeledő migránsokkal szemben. Két fontos egyezményt kell itt megjegyezni. Az egyik a schengeni, a másik a dublini egyezmény. Sokat használja a média ezeket a kifejezéseket, épp itt az ideje, hogy konkretizáljuk, mit is jelentenek pontosan. Schengeni megállapodás: a történet 1985-ben kezdődött, amikor az Európai Gazdasági Közösség öt tagja (Belgium, Luxemburg, Német Szövetségi Köztársaság, Hollandia és Franciaország) a luxemburgi Schengenben megállapodtak arról, hogy a közös határokon fokozatosan alábbhagynak az ellenőrzéssel, amely odáig vezetett, míg teljesen megszüntették a kontrollt a határátkelő helyeken.
Természetesen később több ország is csatlakozott az egyezményhez. A schengeni vívmányokat később az úgynevezett amszterdami szerződés iktatta be az EU keretébe. Tulajdonképpen két alappillére van. Az egyik: az egyezményhez csatlakozó országok (EU + Svájc, Izland, Norvégia) határain belül nem szükségesek személyazonossági okmányok bemutatása. A másik: ha valaki vízumot igényel, akkor az minden „schengeni”országra érvényes. A külső határokat meg kell erősíteni, itt fokozott felelőssége van azoknak az országoknak, amelyek nem schengeni országgal, országokkal határosak; ilyen többek között Magyarország. A menedékjogért folyamodók kérelmét az az ország intézi, amelyen keresztül ezek a személyek az EU területére kívánnak lépni. És itt következzen két nagyon fontos szabályozás. Törvénytelen bevándorlás esetén annak az országnak kell gondoskodnia a bevándorlóról (és adott esetben a határra szállítását biztosítania), amelyen keresztül a bevándorló a térségbe érkezett. Kivételes esetekben, amikor a közrend veszélybe kerül, az érintett tagállam átmenetileg visszaállíthatja a rendszeres igazoltatást a határokon. A dublini egyezmény tulajdonképpen a schengeni kiegészítése. Ez az EU jogszabálya, és egy tagállam felelősségét hivatott meghatározni egy menedékkérelem kapcsán. Kijelenti, hogy létrehoz egy európai szintű ujjlenyomat-adatbázist az EU területére illegálisan belépőktől. A dublini egyezmény célja nem más, mint hogy minél gyorsabban meghatározni egy tagállam felelősségét egy menedékkérdésben. A felelős az a tagállam, amelyen át a menedékkérő belépett az EU területére. Vagyis esetünkben Magyarországra. Hazánk a magyar- szerb határon kerítést épített fel, valamint nem engedte, hogy a migránsok (többek között a Keletiből) továbbutazzanak nyugat felé. Hiszen legyen szó bármilyen státuszú menekültről, eleve nem tehette meg, amíg be nem tartatta az EU-s szabályokat. Erre a „felvilágosult” nyugat elhordta Magyarországot mindennek. Az egyébként csak érettségivel rendelkező osztrák kancellár, Werner Faymann a legsötétebb időkhöz hasonlította a kerítés felépítését, illetve a menekültekkel való bánásmódot. Aztán mindegyik ország, amelyik korábban a magyar kormányt szidta, nácizta, szembesültek a valósággal, és ugyanazokat a lépéseket tették meg a menekültekkel szemben, amelyet Magyarország megtett, és amiért kapott hideget, meleget. Mert természetesen nem csak szír menekültek indultak meg a nyugatnak, sőt. Az igazi menekültek aránya elenyésző az összes menekültstátuszt kérőt figyelembe véve. Először Horst Seehofer bajor miniszterelnök kritizálta nyilvánosan Angela Merkelt a menekültkérdés miatt. Odáig ment, hogy Orbán Viktort hívta egyeztetésre, hogy közös megoldást keressen a krízishelyzetre, amely tulajdonképpen a berlini politika ignorálása jelentette. Néhány politikus még nem látta be, mekkora probléma ez az európaiakra nézve, ugyanakkor érdekes meghallgatni a hétköznapi embereket, az
állampolgárokat. A kerítést, vagyis az úgynevezett fizikai határzárat például a francia! emberek 88%-a tartja szükségesnek, és elfogadhatónak. Van szerencsém német nyelvű fórumokat olvasni a témával kapcsolatban. Nincs olyan fórum, ahol ne tartoznának köszönettel Magyarországnak, hogy megpróbálja távol tartani a menekültáradattól az EU-t. Megköszönik, hogy hazánk ismét harcol a keleti támadások ellen. Legtöbb esetben az Orbán által felvetett gondolatokat tartják követendőnek, és ezt most abszolút politikai hozzátartozás nélkül írom le. Van olyan vélemény, amely szerint ha most lenne egy összeurópai népszavazás, akkor Orbán Viktort választanák az EU elnökévé, annak ellenére, hogy több helyen megjegyzik, hogy diktatórikus, populista és makacs, valamint az utóbbi években a kormánya hibát hibára halmoz. A politikai rátermettségét sehol sem vonják kérdőre. Igazából ez a legnagyobb gondja talán az ellenzéknek is... Na, jó az ellenzék legnagyobb gondja, hogy egyáltalán nem léteznek. Szóval a mihaszna „ellenzék” nem tud fogást találni a kormányon, és természetesen a legnagyobb ellenségképen, Orbán Viktoron. Az MSZP gyenge, a liberálisok, ha egyáltalán vannak, ők persze védenék a menekülteket, szerintük nagyjából mindenkit be kellene engedni. Van még
ezenkívül az exminiszterelnök Gyurcsány, akinek szónoklatai után komolyan el kell gondolkodni, hogy pszichésen és lelkileg alkalmas-e, hogy szabadlábon élje az életét. Nem, hogy politizálni, egyszerűen emberek közé nem szabad engedni. Persze a pártpolitikai hovatartozás határozza meg sajnos azt is, hogy az emberek hogyan vélekednek a menekültproblémáról. Orbán Viktort lehet szeretni, nem szeretni, diktátorozni, de azt nem szabad elvitatni, hogy a migránskérdést igen okosan menedzseli. Úgy lép fel, mint egy államférfi, aki megvédi a hazát, igazából azzal, amit mond, nem nagyon lehet vitatkozni. Még egyszer próbálom nyomatékosítani: ez nem csak az én véleményem, ez a legtöbb német,
osztrák, és nyugat-európai ember véleménye, valamint a magyarok nagy része sem gondolja másként.
És most tekintsünk el Orbántól, felelőtlen liberálisoktól, légnemű szocialistáktól, egyszóval mindentől, és próbáljunk kicsit a gondra magára koncentrálni. Úgy gondolom, hogy a migráns kérdést nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, hiszen minden túlzás nélkül Európa sorsa a tét. Próbáljunk hallgatni a józan eszünkre, figyelmen kívül hagyva a média, a kormány, az ellenzék, és minden más népmanipulációt elősegítő hangot, és gondolkodjunk el néhány dolgon.
Az abszolút elszegényedett emberek, akik mindent eldobva menekülnek a háborúk elől, honnan teremtenek elő több ezer eurót az európai kirándulásokra? Hogy lehet, hogy a legtöbbjüknél modern telefon vagy tablet van, illetve hogyan lehetséges az, hogy a több ezer kilométeres gyalogtúrán nem soványodtak le csontig? Nem is olyan messze, a szomszédban, Ukrajnában polgárháború folyik. Hogy lehetséges az, hogy egyetlen egy menekültről sem hallunk; azok az emberek ott maradnak, és harcolnak a hazájukért? Erre mit csinálnak a migránsok: nem akarnak regisztrálni, nem akarnak a gyűjtőpontokhoz menni, ahol élelmet, vizet és némi juttatást is kapnának, neki támadnak a rendőröknek, határvédőknek, agresszívak, követelőzők, és kulturálatlanul viselkednek. Gondolom, ha valahova vendégségbe szeretnénk menni, mi is hasonlóan cselekszünk… Azok az emberek, akik a Keletiben Németországot és Merkelt éltették, azok utána Berlinben már Dániáért imádkoztak, és Merkelt pocskondiázták…
Nem kell, hogy bárkinek bűntudata legyen amiatt, hogy nem segít a migránsokon ugyanis, azok, akik most Európába akarnak bejutni, legfőképp Magyarországon keresztül, valójában nem klasszikus értelemben vett menekültek. Nem politikai menekültek, hiszen ha azok lennének, akkor ebben az esetben mehetnének Szaúd-Arábiába, az emirátusokba, Katarba, vagyis azokba az országokba, amelyeknek gazdagok, ráadásul vallási problémák sem lépnének fel.
Sokan megkérdőjelezik, hogy van-e létjogosultsága a kerítésnek, mert hogy így több szomszédunkkal is összeveszünk.  Többen, teljesen logikusan a „házas” metaforát használják. Ha veszélyben van a házam, és meg szeretném védeni, és ezért kerítést emelek a saját birtokomon, messziről teszek arra, hogy ez a szomszédomnak mennyire tetszik. Ráadásul Németország, Ausztria és Dánia is meghúzta a maga kerítését azzal, hogy nem engedi be tovább számolatlanul a menekülteket.
A legégetőbb probléma azonban az, hogy a vallási különbségeket hogyan tudná magába integrálni az EU. Engedhetjük-e, hogy a muszlim vallás teret nyerjen a keresztény Európában. Én magam, teljesen mértékben ateistának gondolom magam, azonban még véletlenül sem szeretném alábecsülni a muszlim vallás rejtette veszélyeket. Sokan megdöbbenésüknek adtak hangot, amikor a migránsok a saját gyerekeiket dobálták át a kerítésen a határon. Egészen egyszerűen el kell fogadnunk, hogy a kultúrájukban sem a nő, sem a gyerek nem számít. Nem veszik emberszámba a nőket, ez köztudott, inkább jogfosztott cselédnek gondolják őket az arab férfiak. És most nem csak a „pórnépről” beszélek, a tanulatlan csőcselékről. A bevándorolt értelmiség nagy része szilárdan meg van győződve, hogy az iszlám magasabb rendű vallás bármelyik vallásnál. Az iszlám esetében a politika és a vallás abszolút nincs elválasztva egymástól. Ne feledkezzünk meg a radikalizmusról, az alvó sejtekről, illetve a terrorizmus veszélyeiről. (ennek kapcsán találtam egy elgondolkodtató videót: https://www.facebook.com/sandor.vasvary/videos/1014819365236518/?pnref=story)

A muszlimok nem úgy nőnek fel, hogy megtanulnák más vallások tiszteletét. Ha egy muszlim országban más vallást hirdetsz, legyen az bármelyik, akkor igen komoly büntetésre számíthat az ember; szélsőségesebb esetben akár halálbüntetés is járhat ezért a bűnért. És persze ne feledjük a Mohamed prófétával való „viccelődésre”és a Franciaországban történtekre gondolni. Je suis Charlie… Ezek után hogyan várhatnánk, hogy valóban integrálódni akarjanak a befogadó keresztény társadalmakba?
A muszlim bevándorlók nagy része munkanélküli lesz a befogadó országban, és sokan nem is törekednek arra, hogy munkát találjanak, egyrészt, mivel  a segélyekből is jól megélhetnek, másrészt, mivel így próbálják a befogadó keresztény társadalom politikai/gazdasági rendszerét összeroppantani. Nem véletlen, hogy a legtöbb bevándorló célpontja Svédország, ahol gyakorlatilag munka nélkül is meg lehet élni. Malmö muszlimok lakta negyedében például a férfiak több mint 80%-a munkanélküli. A munkanélküliség növekedése pedig egyenes arányban van a bűnözés növekedésével. A keresztény országokba érkező muszlim bevándorlók jellemzően egy adott városrészben telepednek le, ahol szélsőséges esetben párhuzamos társadalmat hoznak létre, amelyre nem a befogadó állam törvényeit, hanem a muszlim vallási törvényt, a Shariát tekintik érvényesnek.
Egyébként érdemes azon is elgondolkodni, hogy a legtöbb esetben miért is alakultak ki konfliktusok, háborúk azokban a térségekben, ahonnan az igazi migránsok menekülnek. A legtöbb esetben USA és csatlósai a háborúk kialakulásának okai, amelyen a migrációt okozzák. A talibán rémuralma alatt kevesebb afgán hagyta el az országot, mint most. Szíriában, mint mindenhol a világban, ahol összetűzések, polgárháborúk vannak, mindig jelen van a nyugat, hiszen mint tudjuk, a háború a legnagyobb biznisz.
Ezen kívül a Földön nagyjából 7-8 milliárd él. Ebből a szerény számítások szerint 3-4 milliárd ember nyomorog. Amerika és Európa a világ 10%-át teszik ki. Nem MI népesedtünk túl, hanem azok államok, amelyek felelőtlenül viselkedtek. Miért mi igyuk meg ennek a levét? Ha beengedünk mindenkit, aki ide akar jönni, akkor rövid időn belül 15 milliárdan leszünk, és a kérdés az, hogy mikor faljuk fel egymást.

Hogy mi a megoldás, az nehéz kérdés, és nyilván nem én fogom eldönteni itt a gép előtt, úgy, hogy még az országok vezetői sem tudják a megoldást, vagy nem értenek egyet a megoldásban. Kezdeti megoldásnak meggondolandó lenne, hogy csak olyan embereket, menekülteket engedünk be az EU-ba, a schengeni területre, akik ismerik az adott, befogadó ország nyelvét, vagy legalább angolul tudnak egy keveset, és/vagy van szakmája vagy végzettsége, és biztosított munkavállalása. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor a gyűjtőpontokon, rossz néven, zárt táborokban ki kell képezni őket, hogy képesek legyenek boldogulni az új környezetükben. Nem csak állampolgári ismereteket kellene tanulniuk, hanem kultúraismereteket is. Ha be akarnak lépni a muszlimok a (még) keresztény Európába, akkor fogadják el a törvényeinket, fogadják el a vallásunkat, és fogadják el, hogy ez NEM az ő hazájuk, nem csinálhatnak kényük kedvük szerint azt, ami az ő országukban „normális. Ha ez megtörtént, akkor nyelvvizsga és szakma, valamint ajánlat esetén elhagyhatnák a tábort. Itt már érdemes lenne beszélni egyfajta kvótarendszerről. Aki nem hajlandó vállalni a képzést, nem hajlandó tenni az integrációjáért, az útnak se induljon, mert felesleges. NEM engedik be Európába.
Ha belegondolunk, egyetlen iskolában sem lehet a hetedik osztályosok közé másodikosokat engedni, mert akkor nem lehet haladni, és a kis másodikosok semmit sem fognak érteni. El kell fogadni, hogy képzés nélkül nincs esély a rendes integrációra. „A brutális gonoszság és a fegyelmezetlen túldédelgetés is a pokolba vezet.
Ahhoz, hogy nyugalom legyen, STRUKTÚRÁT kell létrehozni, ahhoz szabályok, rend, fegyelem kell, és aki ezzel nincs tisztában, azt meg kell tanítani rá; ahhoz, hogy megtanulja, kényszer kell. Nem brutalitás, de muszáj lenne egy normális, józan rend, rendszer, mert a káosz, az anómia végül tényleg háborúhoz vezet.”
A muszlim bevándorlók nagy része munkanélküli lesz a befogadó országban, és sokan nem is törekednek arra, hogy munkát találjanak, egyrészt, mivel  a segélyekből is jól megélhetnek, másrészt, mivel így próbálják a befogadó keresztény társadalom politikai/gazdasági rendszerét összeroppantani. Nem véletlen, hogy a legtöbb bevándorló célpontja Svédország, ahol gyakorlatilag munka nélkül is meg lehet élni. Malmö muszlimok lakta negyedében például a férfiak több mint 80%-a munkanélküli. A munkanélküliség növekedése pedig egyenes arányban van a bűnözés növekedésével.
A keresztény országokba érkező muszlim bevándorlók jellemzően egy adott városrészben telepednek le, ahol szélsőséges esetben párhuzamos társadalmat hoznak létre, amelyre nem a befogadó állam törvényeit, hanem a muszlim vallási törvényt, a Shariát tekintik érvényesnek.
És itt jön egy másik fontos szociális-kulturális különbség: a nők szerepe a társadalomban… Amely társadalomban a nő elnyomott, nem dolgozik, nem tanul, ott a gyereknevelés során a nő nem fog nagy hangsúlyt fektetni a taníttatásra, okosításra, a gyerektől egyáltalán nem vár el komoly teljesítményt. Ha a gyerek nem szokik hozzá, hogy muszáj tanulnia, muszáj teljesítenie, akkor felnőttként is csak korlátozottan lesz munkára fogható…
Legvégül pedig jöjjön az amúgy hírhedt Putin véleménye a bevándorlásról: „Ha a bevándorlók a sharia törvényei szerint akarnak élni, akkor menjenek oda, ahol ez alaptörvény. Oroszországnak nincs szüksége bevándorlókra. A bevándorlóknak van szükségük Oroszországra, tehát nem kapnak kiváltságokat és nem változtatjuk meg törvényeinket miattuk. És egyáltalán nem érdekel, ha emiatt diszkriminációval fognak megvádolni!” Vele sem lehet nagyon vitatkozni. És ne feledjük: minél elnézőbb és engedékenyebb egy kormány a migránsokkal szemben, annál nagyobb esélyt adunk a szélsőjobb térnyerésére az elkövetkező választásokon... Na, ez senkinek sem hiányzik Magyarországon. 
Az én hozzáállásom pedig Eminemével egyenlő: „Nem érdekel, ha fekete, fehér, ha biszexuális, leszbikus, alacsony, magas, kövér, sovány, gazdag, vagy szegény. Ha normális vagy velem, akkor én is az leszek veled. Ennyire egyszerű.” Szerintem is.



Kiegészítés: az irományban rengeteg forrást alapul vettem, magyar és külföldi portálok cikkeit, fórumait elolvasva írtam meg ezt a bejegyzést. Hogy mindenben igazam lenne, kétlem, inkább egyfajta vitaindító írás ez, kíváncsi vagyok mások véleményére, vallásra, nemre, korra, politikai hozzátartozásra való tekintet nélkül.

Nincsenek megjegyzések: