2016. március 26., szombat

A civilizáció utolsó utolsó órái? (avagy elmélkedések a migráció veszélyeiről, és annak következményeiről)



„Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna, már rég kihaltunk volna. És mégis a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne.” Gandhi

Munkámból kifolyólag többször megfordulok egy nyomdában. Nemrégiben arra lettem figyelmes, hogy raklap szám állnak ezrével a könyvek, kíváncsi voltam, mi az. Gondoltam, egy bestseller, esetleg valami német-angol szótár vagy tankönyv, de nem. A könyv Hitler Mein Kampf-ja volt. A könyvről mindenki hallott már, ha mást nem a történelem órán. Adolf Hitler 1924-ben írta, landsbergi raboskodása idején, és ez a könyv tartalmazza a későbbi náci diktatúra ideológiai alaptéziseit. A náci Németország bukása után a szövetségesek átadták a jogokat Bajorországnak, de ők, egészen ezen év elejéig nem engedték a könyv újranyomását. Miután január elsején lejártak a szerzői jogok, a müncheni Kortárs Történelmi Intézet kutatói által ellátott jegyzettel ismét kapni lehet a könyvesboltokban. Az akció financiálisan sem tűnik rossz üzletnek: a könyvet 59 euróért árulják, és már előjegyzésben 15 ezer! példányban fogyott el. Rengeteg boltban a megjelenés reggelén elkapkodták. A Mein Kampf megjelenésének szerintem  két aspektusa is van. Az egyik természetesen az ellenszenv, amelyet a könyv megjelenése okoz. Hitler, náci, fajelmélet stb, ezek szitokszavak a legtöbb ember számára, ugyanakkor kicsit álszentnek is tűnhet az antipátia, hiszen a Mein Kampf-ot eddig is el lehetett érni, többek között (legfőképp) az interneten. Az Independent rámutatott, hogy Hitler főműve vezeti az e-könyves népszerűségi listát.
A másik szemszög pedig – ami a mai bejegyzés témája is – az a jel, tendencia, amely intő kell, hogy legyen mindenki számára. Vallás vagy politikai preferenciától függetlenül. Németországban és Ausztriában is dolgozom, így ismerem valamelyest mindkét ország kultúráját, gondolkodását. Mindkettő abszolút multikulturális állam, rengeteg bevándorlóval. (Ausztriában ez talán még szembetűnőbb). Németország a törökök tulajdonképpeni importálásával, és az azóta is tartó engedékeny bevándorlás-politikájával egyfajta történelmi bűntudatot próbál kompenzálni. Amíg ezt a saját szakállára teszi, nincs gond, gondolhatnánk ezt, de a helyzet korántsem ennyire egyszerű. Angela Merkel tulajdonképpen behívta menekülteket Európába, és a gond nem is ezzel a legnagyobb, hanem azzal, hogy jönnek hívatlan „vendégek is”. A párizsi és a brüsszeli merényletek megmutatták, hogy mennyire veszélyes ez a politika. Erről már írtam korábban. Akit érdekel: http://tfsello.blogspot.de/2015/09/velemeny-menekultkerdesrol-feketen.html.. Ugyanakkor a legintőbb jel talán inkább az, ami Kölnben, szilveszter éjszakán történt. Menekültek csoportjai tömeges szexuális erőszakot követtek el védtelen nők kárára. A német rendőrség sokáig próbálta eltusolni az ügyet, de szerencsére ez nem sikerült nekik. Kiderült, hogy Hamburgban és Stuttgartban is történtek hasonló incidensek: arab férfiak csordába verődve nőket fosztogattak és molesztáltak a nyílt utcán.

„Csaknem kizárólag újabb és korábban érkezett migránsok voltak a kölni szilveszteri ünneplőkre támadók között” – jelentette ki Észak-Rajna-Vesztfália tartományi belügyminisztere.
 Mindenki számára világos kell, hogy legyen: a menekültek importálása nem jó ötlet, annak ellenére sem, hogy ha esetleg jó szándék húzódik meg mögötte.
És hogy jön Hitler Mein Kampf-ja a migránsügyhöz? A legegyszerűbb talán a következő, ismert „viccet” leírni:
Az egyszeri parasztembert megkérdezi egy riporter: – Na, és bátyám, van-e itt a faluban antiszemitizmus?  Mire a válasz: – Nincs. De igény, az lenne rá.
És a viccben az a durva, hogy talán komoly is. Én úgy gondolom, hogy ha minden úgy megy tovább, ahogy jelenleg, akkor Európa „szabadságharc”, de legalábbis forradtalom küszöbén áll. Nem védjük meg a határokat, és a többek között a kölni eset is bizonyítja, bizony a legtöbb európai férfi elkényelmesedett. Sokszor feltettem magamnak a kérdést: hol voltak a védelmező férfiak a kölni éjszakában? Miért nem hallom azt a hírekben, hogy „az összeverődő molesztáló csorda bátor, nőket védelmező férfiakat is bántalmazott, amikor ők óvni próbálták embertársaikat.” Ez elsősorban nem kritika persze. Az muszlim agresszióra nincs az európai értékrendekhez hosszá szokott, illetve ebben szocializálódott férfi felkészülve; kivéve ez alól azok az emberek, akik olyan helyen laknak, ahol arab negyedek vannak.
Minden egyes Párizs, Köln, Brüsszel, az összes olyan incidens, amelynél vallási-politikai „nézeteltérés” van, mind egy szög a békés demokrácia koporsójába. Az ember azt látja: politikusaink beengedik, segélyezik, segítik a bevándorlókat, ők meg így hálálják meg? Az összes atrocitás, amelyeket arabok követnek el, növeli az emberek amúgy sem csekély idegengyűlöletét. És ha az emberek viszolyogva néznek rá az utcán sétálgató emigránsokra, abból semmi jó nem származhat.
Mert az idegengyűlölet sok emberben lappang. Az ember nem hangoztatja, mennyire gyűlöli a zsidókat, homoszexuálisokat, keresztényeket, muszlimokat stb. Ha az emberek hasonló igényű embertársaikkal találkoznak, és csoportosulnak, akkor az egyéni gátak feloldódnak. Itt érdemes Gustave le Bon szavait idézni, aki az egyik legismertebb tömeglélektannal foglalkozó szakember a világon: „az egyén a tömegben már csak a sokaság ténye által is a legyőzhetetlen hatalom érzetéhez jut, mely megengedi, hogy oly ösztöneit engedje szabadjára, melyeket egyedül okvetlenül megfékezett volna. Csupán egy organizált tömeghez való tartozás által az ember néhány fokkal leszáll a civilizáció létráján. Elkülönítettségében talán művelt egyén volt, a tömegben barbár, azaz ösztönlény. Az egyén intellektuális képességei a tömegbeolvadás által jelentősen csökkennek. A tömeg ingerlékeny és változó hangulatú. Befolyásolható, könnyen hívő és kritika nélküli. Asszociációi fantasztikusak; számára nem létezik a lehetetlen. Nem ismeri sem a kételyt, sem a bizonytalanságot. Miután a tömegnek az igazságra vonatkozólag semmi kételye nincs, tekintélytisztelő és konzervatív, alapjában véve fél a haladástól. Egyrészt kegyetlenség, brutalitás, másrészt önzetlenség, idealizmus, lemondás egy cél érdekében. Az értelem nem, hat rá, az erőt és természetfölöttit respektálja csak.”
A kérdés csupán az, hogy mennyi idő kell ahhoz, amíg a muszlimgyűlölők véletlenül vagy önakaratukból csoportba verődnek. A következő kérdés pedig az, hogy ezek a csoportok mire lesznek képesek. Önjelölt rendőrökre, határőrökre és igazságosztókra ugyanis nincs szükség, ez világos. Ha a muszlimok úgy jönnek az EU-ba, hogy nem tartják tiszteletben az európai törvényeket és értékeket, akkor miért kéne, hogy ezt az EU állampolgárai figyelembe vegyék? Tehetjük fel ezt a jogos kérdést.  Az idegenektől való félelem egyik fontos, intő jele a nemrég véget ért németországi tartományi választások. Merkel gyengült, míg a bevándorlás-ellenes álláspontot képviselő AfD az abszolút győztese a választásoknak. A 2013-ban alapított AfD a legnagyobb parlamenten (Bundestag) kívüli politikai erő, és vasárnap Szász-Anhaltban története legnagyobb sikerét érte el, a részeredmények alapján akár a szavazatok 24-25 százalékát is megszerezhette.
„Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak.” Nos, ez egy igen bölcs mondás, kár, hogy a muszlimokra nem érvényes. „A muszlim bevándorlók nagy része munkanélküli lesz a befogadó országban, és sokan nem is törekednek arra, hogy munkát találjanak, egyrészt, mivel  a segélyekből is jól megélhetnek, másrészt, mivel így próbálják a befogadó keresztény társadalom politikai/gazdasági rendszerét összeroppantani. Nem véletlen, hogy a legtöbb bevándorló célpontja Svédország, ahol gyakorlatilag munka nélkül is meg lehet élni. Malmö muszlimok lakta negyedében például a férfiak több mint 80%-a munkanélküli. A munkanélküliség növekedése pedig egyenes arányban van a bűnözés növekedésével. A keresztény országokba érkező muszlim bevándorlók jellemzően egy adott városrészben telepednek le, ahol szélsőséges esetben párhuzamos társadalmat hoznak létre, amelyre nem a befogadó állam törvényeit, hanem a muszlim vallási törvényt, a Shariát tekintik érvényesnek.
Tíz évvel ezelőtt történt, hogy egy marokkói származású újságírónő kilétét titokban tartva, magát szociológiahallgatónak kiadva „merült alá” két hónapra a brüsszeli muzulmán negyedekben, és nagy visszhangot kiváltó, öt részes cikksorozatban figyelmeztetett arra, hogy a közösség radikalizálódik. Ám a belga hatóságok nem reagáltak, legalábbis szemmel láthatóan nem eléggé hatékonyan.
Akkor még egyszer: leírta, hogy radikalizálódik a közösség a muszlimok miatt, és semmi sem történt. Vagyis de. Láthattuk a heti eseményeket: Brüsszelben. Friss update: megöltek egy belgiumi atomerőműben dolgozó biztonsági őrt, és elvették a belépőkártyáját. Persze, lehet, hogy az év világon semmi köze sincs a terroristákhoz, de én inkább hajlanék az óvatosság felé.
Magamat abszolút toleránsnak gondolom. Nekem nincs bajom az emberekkel, bármilyen vallású, nemi identitású vagy politikai nézetű legyen. Ugyanakkor féltem a szeretteim, jómagam és Európa biztonságát. Én úgy gondolom: azonnal be kell szüntetni a migránsok, „menekültek” befogadását, még akkor is, ha ettől sokan úgy gondolják: a fürdővízzel a gyereket is kiöntjük.
Van erre egy hasonlatom. A szomszédunkban lakik Pistike, akiről tudjuk, hogy néha bizony szülői erőszak áldozata, ezért néha szívesen megengedjük, hogy nálunk aludjon, vacsorázzon, a gyerekeinkkel játsszon. Igen ám, de ha a szomszéd Pistike kínozza a macskánkat, fogdossa a lányunkat, emellett nem tudja, hogy hogyan kellene viselkedni vendégségben, akkor már bocsánat, szarunk rá, és azonnal „visszadobjuk”, ahonnan jött. Ha a migránsok nem tudnak beilleszkedni, szeretteinket molesztálják, nem képesek dolgozni, tanulni, fejlődni, akkor sem keresnivalójuk Európában. Ráadásul, ha a menekültek befogadása olyan veszélyforrással járnak, mint a terrorizmus, ártatlan emberek megölése, szimplán vallási-politikai fanatizmustól vezérelve, akkor köszönjük, nem kérünk belőlük. Ha akár 1% esély is van arra, hogy terrorista sejtek a szíriai eseményeket kihasználva Európa-szerte szétszéledjenek, és öldökölhessenek, akkor vége a bulinak. Akkor egyet sem! szabad beengedni, még ha ez hirtelen anti-humánusnak vagy szívtelennek is tűnik.
Mert ha ez így folytatódik (csak ezen a héten több robbantás, merénylet és halálos áldozat), akkor előbb-utóbb az utca embere kezdi majd kezébe venni az igazságszolgáltatást, és akkor biztos, hogy ártatlan, civil muszlimok is meghalnak majd. És akkor isten irgalmazz Európának vagy a civilizációnknak. Be kell fejezni a politikai korrektség mögé bújtatott álszentséget, és ki kell nyíltan mondani minden szavahihető politikusnak, vallási vezetőnek: a muszlimok nem Európába valók. Adtunk nekik estélyt, nem éltek vele, viszontlátásra. Ha ez nem történik meg, valóban utcai zavargások, ne adj, isten, forradalmi gócpontok fognak kialakulni ott, ahol több muszlim lakik.
„Itt”, Németországban még Merkel irányít, de a saját pártjában is vannak nyílt ellenszegülések a menekült-politikája miatt. Elég csak a bajor miniszterelnökre, Horst Seehoferre gondolni. Otthon, Magyarországon szerencsére nincs ilyen fajta gond. Lehet Orbánt szidni, csalónak, korruptnak nevezni, utálni, gyűlölni, megvetni, de a menekült-kérdést jól kezeli. Ettől hangos Európa, a német és osztrák rádióban is egyre többet mondják a nevét. Rengeteg fórum, cikk és internetes portál pozitívan beszél róla, annak ellenére, hogy pont ezek az újságok diktátorozták le. Az ellenzék pedig, ha nem akar még jelentéktelenebbnek tűnni, mint most, jobb lesz, ha átgondolja a menekült-politikáját, mert attól, hogy a kormány mond valamit, még nem biztos, hogy rossz. Csodában bízva remélem, nem lesz több halálos áldozata a történetnek, de ha esetleg mégis (erre van több esély), akkor nem csak az ellenzék, Merkel vagy a liberális igazságosztó „okostojások” csomagolhatnak, hanem a modernkori demokrácia is, és onnan már nem lesz messze a civilizáció végének…




„Az erőszak a gyengék végső menedéke.“ Asimov

(ha a cikket értékesnek gondolod, kérlek, nyomj egy lájkot, vagy megosztást)

Nincsenek megjegyzések: